4. rész

A kórházban tértem magamhoz, iszonyú fejfájás közepette. Lassan oldalra fordítottam a fejem, és Gale-t láttam meg.
 - Mi történt? - kérdeztem nyöszörögve.
 - Elestél, és beverted a fejed - mondta.
 Megpróbáltam felülni, és a bátyjám segítségével, sikerült is. Pont akkor jött be Castiel aggódva. - Jobban vagy?
 - Fáj itt- mutattam a kobakomra.
 - Emlékszel, hogy verted be a fejed? - kérdezte még mindig aggódva...és félve.
Mielőtt válaszolhattam volna, minden beugrott.
 - Nem - hazudtam simán.
Odajött hozzám, megsimogatta a hajam és azt mondta:-Legközelebb jobban vigyázok rád!
 Gale csak nézte amit Cast csinált, de nem szólt semmit.
 - Megkeresem a nővért. - És elment.
Mikor biztosra tudtam, hogy a tesóm nincs a közelben, a dzsekijénél fogva magamhoz rántottam a vöröskét, amire ő meglepődött.
 - Ki a másik bátyjám? - kérdeztem, mély hangon.
 - Majd megtudod - felelte lazán.
- Akkor zenélsz velem?
 Átgondoltam az egészet. Régen énekeltem, és rettentően hiányzott. És ez csak egy sulis banda, nem lehet belőle gond. Tévedés ne essék nem felejtettem el azt amit egykoron a támadóm mondott. De ebből nem lehet nagy baj, nem fedem fel magam, és a halottnak hitt másik testvéremet is megismerhetem.
 - Igen énekelek veled - mondtam ridegen.
Erre szó nélkül elment.
A nap további részében, vagy aludtam, vagy a plafont bámultam. Nem sorrendben. 2 nappal később hazaengedtek, de még nem mehettem suliba. A gondolataim folyton folyvást a másik bátyjámra terelődött. Egyetlen nap alatt megtudtam hogy a világon van, és él. De nem tudom ki is ő, hogy hívják.
 - Vendéged van - nyitott be a szobámba Kitty, nyomában Castiellel.
 - Szia - köszönt a fiú.
 - Hozzak valamit? - kérdezte a lány.
Megráztam a fejem, ő pedig kiment.
 - Mit akarsz? -tértem rá lényegre.
 - Megtudni hogyvagy - szólt sértődötten Cast.
 - Azután, hogy leütöttél, 3 napot kórházban kellett töltenem miattad, ezeket az apróságokat kivéve egész jól.
 - Akkor jó - a srác tudomást se vett a cinizmusomról.
 - El akarlak vinni valahova, szóval öltözz fel.
 - Akkor menj ki - szóltam rá, haragosan.
Ő kiment én meg felvettem egy pulcsit, meg egy farmert. Ezután lementem a konyhába, szóltam hogy lelépek, és kimentünk. Szótlanul vártuk a buszt, vöröske még csak rám se nézett. Felszálltunk a buszra, és a végállomáson leszálltunk. Nem viccelek a végállomáson! A legközelebbi házhoz mentünk- inkább a garázsához, és Castiel kinyitotta az ajtót, ahol egy 16-17 éves csávó állt nekünk háttal. Gyönyörű cuccban volt - el se hiszem hogy a gyémántszín jólállhat egy srácnak-, és szintén majdnem fehér hajban pompázott. Megbabonázott a látvány komolyan mondom! És akkor megfordult...azok a szemek...túlságosan is ismerősök.
 - Lys! - visítottam fel, és a nyakába boroltam. Ő nevetve megforgatott, aztán letett de nem engedett el.
 - Eliza! Boldogságot okoz, hogy láthatlak!
- A stílusod is a régi - nevettem tovább.
 - Hát igen - nevetett ő is.
 - Ha kiörömködtétek magatokat, akkor talán el is kezdhetnénk próbálni. - El is felejtettem, hogy Castiel is itt van.
 - Oké - bólintottunk rá egyszerre. A hangszerelés már be volt állítva. Lysander mutatott egy dalt, amit el kellett énekelnem.
 - Hát nem is tudom...- húztam a számat, de azért elkezdtünk próbálni.
 

      Már semmi sem a régi, s te   nem vagy velem,
   Újabbak jönnek-mennek, de egyik sem te.
    Várom a percet mikor minden olyan lesz mint rég,
   Bánom mikor minden elveszett rég.
    Bennem van a szerelem, tárt karokkal vár,
  Egy régen elveszett emlék mi sosem jön már.
   Elveszett minden már semmi sem a régi
Úgy várom hogy átölelj mint rég.

- Énekeld kicsit mélyebben itt - mutatott Cast azokra a szótagokra ahol lejebb kell vinnem a hangomat. Többször elpróbáltuk, de valahogy nem akart össze jönni.
 - Ez már fáj esküszöm! - kiáltott fel az ötödik próbálkozás után.
 - Ugyan mit vársz tőle mikor évek óta nem énekelt?! - kelt a védelmemre Lys.
 - Az azért enyhe túlzés, hogy évek óta - morogta Castiel.
 - Szerintem inkább hagyjuk - szálltam bele a vitába.
 - Igen az jó lesz - bólogattak a fiúk.
Bementünk a házba - ami történetesen Lysanderé volt -, és leültünk a konyhában.
 - Tessék - nyújtotta át a fiú a colát. - Te meg szolgáld ki magad - szólt oda a haverjának
 - Meglessz - röhögött.
  - Hogy van a fejed? - kérdezte a srác, miközben a másik csak úgy öntötte magába a pepsit.
 - Jól - válaszoltam, mosolyogva.   - Na jolvan gyerekek - szólt Cast - menjünk.
 - Én még maradok - mondtam - van mit megbeszélnünk - mosolyogtam a haveromra.
Vöröske ezt egy vállrándítással elintézte, és kiment.
A következő pillanatban meg valakinek az ölébe kerültem.
  - Szerelmem - suttogta a számba. A csókja édes volt, és lágy, mint egy álom.
 - Lys - húzódtam el tőle. - 1 év eltelt. Mondtam már, hogy nem illünk egymáshoz. Minket a zene a köt össze.
 - Igazad van ne haragudj Eliza! Csak olyan rég nem láttalak, és...
 - Nincs és - folytottam bele a szót.
 - Nálam alszol? - kérdezte.
 - Ez kérdés? - röhögtem ki azonnal.  - Felhívom Galet - mondtam.
A bátyjám jól fogadta, hogy egy régi jó barátunknál alszok.
A délután nagy részében beszélgettünk. Zenékről, az életünkről, a mesékről, szóval csak a közös témákról. Igen jól láttad mesékről! Szeretjük na...   - El kell intéznem valamit - pattant fel a fiú hirtelen, a fotelból.  - Addig itt maradsz - parancsolt rám testvériesen.
 - Értettem kapitány ! - kiáltottam fel nevetve.
Felöltözött aztán elment, otthagyva engem. Felmentem a szobájába, és körülnéztem. Mint ha csak egy hotelszobában lennék. Leültem a gépéhez, és megnyitottam a facebookot. Régebben mindig egymás fb-jéből irkáltunk. Megnyitottam a beszélgetéseket - konkrétan egy chatablakot, és meg is találtam.
Castiel : Felismertem ő az!
Lysander : Biztos vagy benne?
Castiel : Csak felismerem, baszki!
Lysander : Jólvan nyugi, akkor beszélj vele.
Castiel : Elhívom próbálni
Lysander : Tedd azt!
Castiel : A közelébe kell férkőznöm! Meg kell hogy szeressen
Lysander :  Az nehéz lesz, Eliza nagyon önfejű
Castiel : Igen ezt én is észrevettem...de akkor is meg fog szeretni
Lysander : Remélem!

Elhűlve bámultam a sorokat. Castiel azt akarja elérni, hogy beleszeressek.
 - Na itt is vagyok - szólalt meg mögöttem Lys.
Felugrottam a székből, megperdültem a tengelyem körül és meredten néztem a fiút.
 - Miért akarjátok azt, hogy beleszeressek Castielbe?! - suttogtam, mély hangon.