Sziasztok:)
Nagyon sajnálom, hogy ennyit késett a 3. Rész de miutan megírtam az egész kitörlődött. Szóval bocsánat de végre meghoztam a részt:)
Kellemes olvasást:)
Üdv : a szerző
Ui: itt a zene linkje:)
Legközelebb saját zenével jövök
Arra ébredtem fel, hogy két ember üvöltözik egymással.
- Hogy tehetted ezt?!
- Muszáj volt, te ezt nem értheted!
- Meg kell mondanod neki!
- Tőlem sose fogja megtudni!
- Ha te nem, akkor én fogom elmondani neki!
A nagy hangzavarra pizsamában, leszaladtam a lépcsőn, és meredten bámultam a bátyjámat, és barátnőjét.
- Miérg veszekedtek? - kérdeztem, álmosan.
- Nem fontos Elizabeth - mondta Gale. - Menj fel a szobádba, és öltözz fel. Nemsokára kezdődik a suli.
Vissza felbaktattam a szobámba és felöltöztem. Sminket nem kentem magamra, mivel az arcom szép, meg amúgy se csípem a túlzott pingálást. Miután elkészültem, lementem a lépcsőn a konyhába, ahol Kitty ült, és látszott rajta, hogy gondolkozik valamin.
- Miért veszekedtetek? - ismételtem meg, újra a kérdést.
- Valamit tudnod kell, Elizabeth - kezdte egy sóhajtás kíséretében. - Volt egy bátyjád. Aki... - itt elakadt, de aztán vett egy nagy levegőt és folytatta. - Aki meghalt, a születésekor. A szüleid nehezen tudták túltenni magukat, ezen a dolgon. Azthitték, ha lesz egy másik gyerekük, akkor könnyebb lesz a fájdalmat elviselniük. Azért vállaltak be téged. Sajnálom - törölte meg a szemeit, Gale barátnője.
A hír lesokkolt. Csak álltam, és vártam, hogy Kitty aztmondja, hogy csak viccelt, ebből semmi nem igaz. De miután nem szólalt meg, tettem 2 lépést hátra, és kiszaladtam a házból.
- Istenem, még valami csapást nem szándékzol rám mérni?! - tettem fel a költői kérdést, az ég felé nézve.
- Nem most megelégszem ennyivel - mondta a hátam mögött egy hang.
Ijedten megfordultam, és már meg se lepődtem azon, hogy Castiellel találtam szembe magam.
- Baszki! A szívbajt hoztad rám - kiáltottam a fiúnak.
- Bocs muszály volt - vihogott lányosan.
- A nagy francokat volt muszály! - Dühösen elkezdtem a suli felé menni, de megállított.
- Gyere velem a parkba - mondta.
- Ugyan minek menjek veled suliidőben? - kérdeztem.
- Csak gyere - unszolt.
- Na és merre van a park? -kérdeztem.
Ő pedig az iskolával szembeni úton kezdett menni, én pedig követtem.
- Énekelj nekem - mondta határozottan.
- Sose.
- Hidd el, hogy fogsz - mondta, egy félmosoly kíséretében.
Nem válaszoltam, ő pedig leült egy padra, elővette a headsetét, és elkezdett zenét hallgatni. Utánozva a vöröskét én is ugyanígy tettem. Arra eszméltem fel, hogy megbökött.
- Mi van? - mordultam a srácra.
- Mi közöd van a szöszi csávóhoz? Láttam hogy nézett rád.
- Exem. Megcsalt a hátam mögött a legjobb barátnőmmel. - mondtam neki halkan.
- Ismerős, velem is ehhez hasonló történt - nézett rám együttérzően.
Ezután a beszélgetésünk elhalt, én pedig a gondolataimba merültem. Néha nagyon hiányzik Victor ölelése, de átvert. Bárcsak visszaforgathatnám az időt...
A sulidiszkón voltunk. Én egyedül ácsorogtam, és néztem a többi velem egykorút. Na meg persze Victor Hillt. Nemrég iratkozott át az iskolánkba, de egyből megfogott. Egyszóval belészerettem. Épp egy táncoló párt néztem, mikor előttem állt Victor teljes életnagyságban, éd megkérdezte:
- Van kedved táncolni?
-Nem bocs. - Lehet, hogy bunkón hangzott, de tényleg nem volt kedvem táncolni.
- Huhh, az jó mert nekem se - vigyorgott. - Csak ezzel az ürüggyel tudtalak megszólítani.
- Aha, jó - mondtam.
- Lelépünk? - kérdezte.
A választ meg se várva, megfogta a kezem, és kivezetett a suliból. Szótlanul sétáltunk, de fogta a kezem, ami boldoggá tett.
- Mi a bajod velem? -tette fel a kérdést.
- Nekem semmi - bámultam rá. - Te nem akarsz tőlem semmit.
Pont ellenkezőleg.Szeretlek Betsi - nézett rám.
Megfogta a kezem, magához húzott, és lassan megcsókolt. A gyomromban a lepkék elkezdtek repdesni.
- Én is szeretlek Victor - suttogtam neki miután elengedett.
- Ti miért szakítottatok? -Hallottam meg a saját hangomat.
- Fontosabb volt neki a karrierje, mint én - mondta halkan, Castiel.
- Sajnálom - néztem rá.
- Nemkell - mondta érzéketlenül.
- Énekeljek neked? - tettem fel a kérdést, amivel még önmagamat is megleptem.
- Ha nem pocsék a hangod akkor igen - nevetett.
- De szemét vagy! - Kiáltottam fel.
- Ez is a tartozékaim közé tartozik - röhögött. -Na énekelsz vagy sem?
-De.
Elővettem a telefonom, és kikerestem egy régi dalszöveget, amit akkor írtam mikor szakított velem Victor. Alap nélkül elkezdtem énekelni.
Valamit mondhatnál, valamit szólhatnál még
Olyrég, várok rád..
A szíved itt maradt, pár részed velem van még,
Bennem él..
Akkor is várok, ha nincsenek miértek
Hisz tudod, bármit megtennék érted..
Nem számít, csak amit érzek,
Hisz minden te voltál..
Hol vagy már?
Mégis merről szólsz?
Merre jársz?
Én maradok még
Hol vagy már?
Elfújt a szél
Én mégis kereslek
És csak neked mondhatom, hogy szeretlek
Tudod, hogy szeretlek..
Mondd, hogy tudod, hogy szeretlek
Mondd, hogy tudod, hogy szeretlek
Szeretlek..
Tudom, te más voltál,
Tudom, de nem számít már,
Ami volt, nem ugyanaz,
Minden változik..
Küzdhetsz bárhogy is fáj,
Tudod, bárhogy is szeretnéd..
Már nincsenek miértek,
Pedig bármit megtennék érted,
Nem számít, csak amit érzek..
Hisz minden te voltál..
Hol vagy már?
Mégis merről szólsz?
Merre jársz?
Én maradok még
Hol vagy már?
Elfújt a szél
Én mégis kereslek
És csak neked mondhatom, hogy szeretlek
Tudod, hogy szeretlek..
Mondd, hogy tudod, hogy szeretlek
Mondd, hogy tudod, hogy szeretlek
Szeretlek..
Amikor a dal végére értem, ránéztem a mellettem ülő fiúra, akinek az arca kifejezéstelen volt.
- Örülök, hogy személyesen is találkozhatunk Betsi - mondta, mire azthittem, hogy elájulok.
- Honnan tudod? - suttogtam.
- Onnan, hogy végig tudtam ki is vagy te. -Végigmért, mintha csak most látna először. - Azt akarom, hogy játsz a bandámban.
- Sose - mondtam halkan.
- Ha nem lépsz be a bandába, akkor sose fogod megtudni az igazságot a bátyjádról, akiről azt hitted, hogy halott. - A hangja vészjóslóan csengett, amire megijedtem.
- Hogy érted, hogy azt hittem? - kérdeztem, és éreztem, hogy remeg a hangom.
- Onnan hogy él - vigyorgott. - És én ismerem.
Annyi minden történt ezalatt a két nap alatt, hogy ok nélkül elkezdtem sikítani. Aztán egy tompa ütést éreztem a fejemen, és elájultam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése