5. Rész

- Miért akarjátok ?! - kiáltottam.
 - Nem azt akarjuk hogy beleszeress Eliza. Csak azt, hogy megszeresd, mint egy barátot - mondta.
 - Nem hazudsz Lysander? - kérdeztem bizonytalanul.
 - Persze hogy nem hazudok - ölelt meg.
- Merem remélni - Bontakoztam ki a szorításából.  -Haza megyek - jelentettem ki.
 - Sötét van nem mehetsz! - hangzott a szájából a válasz.
 - Nem érdekel. - rántottam meg a vállam majd kimentem. Felvettem a kabátom, és mielőtt utánamjöhetett volna, kiszaladtam a házból. Ősz révén nyirkos volt az éjszaka. Lefelé sétáltam a buszmegállóhoz, de akkor megláttam egy ismerős alakot.
 -Victor? Na ez nagyszerű - suttogtam.
Azt hittem hogy megismer, de mikor közelebb értem, láttam hogy nincs egyedül.
 - Még mindig nem bírod elfelejteni? - kérdezte tőle sértődötten egy lány. Kapucni volt rajta, ezért nem ismertem fel.
 - Szerinted akkor itt lennék? - mondta Vic a lánynak.
 - Azt hittem hogy már vége annak a fellángolásnak - simított végig a pulcsiján.
 - Neked lesz véged ha bekavarsz - fenyegette meg a csajszit. - Ismersz. Tudod hogy képes vagyok ölni.
 - Óh igen - vigyorgott Hillre. - Csak egy a baj. A drágalátos Betsiddel szemben, én tudok bosszút állni, és nem futok el. Nem szeretek bele naivan minden jöttmentbe.
 -Elég ebből a baromságból! -parancsolt a hangjával a fiú. -Miért hívtál ide? Mert gondolom nem Elizabethről akartál egy jót nosztalgiázni - húzta gúnyos vigyorra a száját.
 - Hát nem is - dobta le a kapucniját...Michelle.
" Na hogy ebből mi fog kisülni ha ezek veszekednek" gondoltam.
 - Ha nem teszed amit én mondok elmondom a drágádnak a szörnyű igazságot.
 - Előbb öllek meg édesem - horkantott Victor.
 - Milyen "szörnyű igazságról" beszéltek? - mentem oda hozzájuk.
 - Victor tudja ki ölte meg a szüleid - vigyorgott ördögien Michelle .
Lehet hogy ez most orbitális baromságnak fog tűnni - főleg, amiatt amit később megtudtam -, de nemes egyszerűséggel kiröhögtem őket, és elmentem. Nyugisan hazasétáltam, bementem a házba, és halk sutyorgásra lettem figyelmes.
 - AZ a Victor?
 - Igen az, azt hiszem.
Bekopogtam Gale szobájába és lazán benyitottam. Hát hogy hogy nem, de Castiel ült az ágyon a bátyjámmal.
 - Te mindenhol ott vagy? - tettem fel a költői kérdést.
 - Te nem Lysandernél alszol? - passzolták vissza a labdát.
 - Én kérdeztem hamarabb - játszottam a sértődöttet.
 - Hát haver te mond el neki - lökte a szavakat a tesóm a fiúnak és elhagyta körünket.
 - Mesélj - néztem Castielre.

~ Castiel

 - Régóta ismerem Gale-t - mondtam a lánynak.
 - Most csodálkozzak ezen? - kérdezte.
 - Nem - ráztam meg a fejem. - A szüleim meghaltak. Még kicsi voltam mikor elvesztettem őket. Akkor nevelőszülőkhöz kerültem.
 - Akkor velük élsz? - sütötte le a szemét.
 - Nem. Egyedül. - vigyorogtam rá.
 - Sajnálom - nézett rám Betsi. - De honnan ismered Gale-t ?
 -Nem kell.  Egy koncerten ismertem meg, azóta testvérekként tekintünk egymásra - válaszoltam meg a kérdését.
Lehet hogy a lányt egy ördög szállta meg - vagy nemtudom - de hozzámlépett és megölelt. Egy fejjel kisebb volt mint én, szóval a mellkasomra hajtotta a fejét, és úgy maradtunk pár percig.
 - Itt alszol? - kérdezte hirtelen.
 - A bátyjádnál? - lepődtem meg.
 - Nem te dilis - mosolyodott el. - A szobámban - váltott komolyra.
Tudom hogy nem kellett volna igent mondanom mégis megtettem.
1 óra múlva már a szobájában mutatta azokat a dalokat amiket ő írt, de nem publikált.
 - Miért? - kérdeztem tőle.
 - Valahogy nem illett hozzám a zene.
 - Mert egy kicsit vadulósabb?
 - Nem - rázta meg a fejét. - Azért mert sok benne a rapp rész. És az nem illett volna Betsihez.
 - Hozzád viszont igen - tapintottam a lényegre.
 - Így van  - bólintott rá.
Tovább szórakoztattuk magunkat míg egyszer csak be nem ugrott egy zseniális ötlet.
 - Játsszunk kérdezz-feleleket.
 - Hogy mi? - kérdezte úgy, mint ha nem lennék százas.
 - Én kerdezek te válaszolsz, és ez fordítva - mondtam.
  - Hm...oké - mosolygott. - De én kezdem - pillantott rám szigorúan. - Volt már barátnőd?
 - Volt - vigyorogtam. - Nem is egy.  Na szóvaaal...mióta ismered Lyst?
- Mióta részegen megcsókoltam - vörösödött el.
Vártam hogy  folytassa de nem tette.
 - Szűz vagy? - tette fel a következő kérdést, mire köpni-nyelni nem tudtam.
Átgondoltam a helyzetet. Nincs miért hazudnom, és azt akarom hogy Betsi bízzon bennem.
 - Nem - válaszoltam. - Sok lánnyal voltam már együtt. Mindegyik azt hitte, hogy ő nem csak a szexre kell.
Láttam a döbbenetet a szemében.
 - Nekem ez a játék nem tetszik - húzta a száját még mindig döbbenten a hallottak után.
 - És te?  Te szűz vagy ? - kérdeztem figyelmen kívül hagyva mit mondott.
Először lesápadt, majd megijedt, aztán meg elpirult.
 - Nemtudom - suttogta.
 - Mi történt Betsi? - mélyült el a hangom.
 - A..anyuék halála után történt - kezdett neki. - Annyira sok volt ami történt... Elmentem inni. Egy diszkóba..és..és...

~Elizabeth

Annyira megviselt anyuék halála, na meg persze az hogy Victor is megcsalt, hogy elmentem egy diszkóba inni. Minden a terveim szerint ment, leittam magam a sárga földig. Vagy még az alá is. Mikor már totál KO voltam odajött hozzám egy srác. Totál rendesen viselkedett. Vett nekem inni. Utána már csak arra emlékszem, hogy otthon vagyok. A srác viszont megkeresett.
 - Élvezted az esténket? - kérdezte az incidens után 2 nappal, mikor összefutottunk.
 - Miről beszélsz - kérdeztem félve.
 - Hát nem emlékszel? - vágott grimaszt. - Nem emlékszel arra mikor sikítva élveztél el? - röhögött.
 - Ez kamu - válaszoltam, és leléptem.

Castiel odajött hozzám és átölelt. Annyira megnyugtató volt a karjaiban lenni. Biztonságban éreztem magam.
 - Nem számít mi történt Elizabeth! Te nem tehettél róla! - mondta Cast, még mindig a karjaiba zárva.
Nem szóltam semmit csak a mellkasára tettem a fejem és hallgattam szíve ütemes dobogását.
 - Jobb lesz ha alszol egy kicsit - simogatta meg a hátam.
Eltolt magától, és kiment még én átöltöztem. Befeküdtem az ágyba ő meg ledobdta a ruháit és boxerben befeküdt mellém. Magához húzott én meg átöleltem.
 - Jóéjt - suttogta mire elmosolyodtam.